Valparaiso utan meg visszaugrottam Santiagoba az utlevelemert, elbucsuztam Franztol meg Jonathantol, a hostelban osszefutottam Denisszel aki kicsit megragadt Santiagoban mert tinderen osszejott egy helyi csajjal. Ott volt meg a nemet a srac aki korberepuli a vilagot meg a brazil srac aki mar honapok ota a hostelban lakott idegenvezetokent dolgozott vagyis inkabb nem dolgozott mert off season volt.

Denisszel aztan folkerekedtunk es elindultunk La Serenaba, ahol talalkoztunk a Stefivel a nemet csajjal meg Mellel az ausztral csajjal akikkel meg Santiagoban talalkoztunk. Veluk egyutt mentunk aztan Vicunaba ahonnan csinaltunk egy bicajturat a Pisco volgybe, ahol a piscot keszitik. A ket csaj eleg kezdo volt bicajtemaban, Melnek ketszaz meteren sikerult ketszer elesnie :). Azt mondanom sem kell hogy valtani egyikuk sem tudott, neha mikor total keresztben allt a lanc es sikitott a valto akkor azert szoltam nekik hogy valtsanak, a nemet csaj peldaul nem tudott folmenni egy emelkedon bicajt kellett cserelnunk visszavaltanom hogy sikeruljon neki. Denisnek meg volt ketto durrdefektje, aztan a masodiknal rajottunk hogy tulpumpalta a kereket azert durrant el mindig.

A volgy egyebkent nagyon brutal. 1-2 kimcsi szeles es zaraz dombok hegyek ovezik vegig, a volgyben meg egy kis folyo-patak kanyarog es vegulis ez jelenti az eletet, ennek koszonheto hogy a volgyben zold van es nem sivatag. A helyiek azt mondjak hogy sajatos mikroklimaja van az egesznek. Elmentunk egy pisco kifozdebe, egy az egyben ugy csinaljak mint a palinkat, egy kostolo utan vettunk egy uveggel. Aztan megalltunk meg egy pinceszetnel ahol bort kostoltunk, aztan a vegen meg egy sorfozdeben alltunk meg. Jo kis nap volt .

A hostelban aztan megittuk az uveg piscot, ugyhogy masnap nem tudtunk elindulni, viszont talalkoztunk egy szimpatikus svajci parral.