Furebol egy viszonylag laza par oras setaval jutottunk el Sangalle-ba, amit oazisnak is hivnak mert egy szep zold terulet az amugy eleg kies kanyonban. Az uton mar ki voltak huzva ilyen baromi nagy atmeroju csovek a kesobbi vizelvezeteshez, ezeket remelem majd elassak mert igy elegge rombolta az elmenyt, pedig tenyleg 1-2 helyin kivul alig lezengett vlki az osvenyeken.

A legtobb turista Cabanacondebol csak siman lesetal Sangalleba, direkt alatta fekszik a kanyonban, aztan 1-2 nap mulva vissza. Ezert is Sangalle maga mar eleg turistas, van 4-5 hostelszeruseg medencevel, ezekben meg lehet szallni de egyebkent biztos nem lebecolnek ott tovabb.

Az a zold ott lent az oazis.

A felfele ut Cabanacondeba viszont brutal volt, a kanyon melyerol fol kellett menni a tetejere eronlettol fuggoen 4-6 ora alatt...Amire jo volt hogy utana a buszon vissza Arequipaba aludtam mint a bunda, meg ugy is hogy a 6 oras utat valahogy sikerult 9 alatt lenyomni. Arequipabol aztan a kovetkezo nap elbuszoztam Limaba, ott elvoltam meg 2-3 napot, megkerestem egy helyi piacot ahol megjavittattam a cipomet es megvarrattam jopar dolgot is. Egy venezuelai neni varrta akinek vasarnap reven ott voltak a gyerekei is, toluk is hallottam megint eleg szomoru dolgokat Venezuelarol. A hostelben is dolgozott egy venezuelai srac, de csak heti egy napot 8 dolcsiert, amibol meg haza is kuldott a csaladnak. Aztan ejjel folultem egy helyi kis minibuszba (toredeke volt mintha taxit rendeltem volna, bar a helyiek kamillaztak hogy mit keres ott egy kulfoldi:) es irany a repter.

Ja meg egyik nap attomegkozlekedtem a varos masik vegere hogy Jani baratomnak megvegyem a Limas hard rock cafes polojat :). Aztan ezzel veget is ertek a del-amerikai kalandok.